November végén a kőbányai közmeghallgatáson jártunk.

Azt reméltük sok kérdésre választ kaphatunk, jobban megérthetjük, mit és miért szeretne tenni az önkormányzat. Abban is bíztunk, hogy ha elmondjuk, mi minden miatt aggódunk, s mi mindenben vagyunk együttműködőek, segítőkészek, akkor talán majd számíthatunk valami előrelépésre. Bíztunk benne, hogy a kőbányai képviselők jobban meg fogják érteni a mi szempontjainkat, s talán nem félnek majd annyira tőlünk. 

Nem egészen ez történt. Annyira megalázóan és kioktatóan beszéltek velünk, -mint Kőbánya testén élősködőket, ostobákat, másodrendű állampolgárokat festettek le bennünket a kőbányai döntéshozók, de leginkább a polgármester- amely számunkra egészen felháborító volt. Mi mint lakók csendben tűrtünk így visszanézve, a Kontúr önkéntesei pedig nem hagyták magukat és minket, hanem többször, visszaszólva válaszoltak 1-1 méltánytalan, hazug kijelentésre. 

Több részletben osztjuk meg a tapasztalatainkat, egyszerre mennyiségre is sok volna, de talán még az olvasó idegrendszerének is túl nagy megterhelést jelentene. Ez tehát az első rész.

Ott kezdődött, hogy bár a legelsők közt ott voltunk, és leadtuk a felszólalási jegyünket, bennünket, a Hős utca témáját sorolták leghátra. Mi azért türelemmel kivártuk a sorunkat, bár végül este 10 után jöttünk el. Sőt, nagyon sok más kőbányai lakos is ott maradt – csodálatra méltó a türelmük.

Hős utca kapcsán az első ütközőpont a SZEMÉTKÉRDÉS volt. 

Egyik lakótársunk először a kerítés kérdését vetette fel, hogy nagyon drága volna, s hogy tovább rontaná a szemét-helyzetet, hisz még messzebb kerülnének a konténerek egyes lakásoktól. A polgármester erre elmondta, hogy bárki elvihetné a szemetét a kukáig most is, ahogy majd ezután is. Ebben teljesen igaza van, de talán nem kellene még jobban ellehetetleníteni a helyzetet.

Polgármester úr azt is állította, hogy már most sem szabályos, hogy a konténerek közterületen állnak. Mi tudjuk, amit a többi ott lévő kőbányai lakos nem: az FKF kérésére állnak ott a kukák, ahol állnak, ráadásul a Kőbányai Vagyonkezelő Társasházkezelője alakította ki ezt a rendszert. Tehát D. Kovács Róbert szemrehányása egészen arciprító és érthetetlen volt számunkra, hogy mennyire nem ismeri az ottani helyzetet.  A polgármester azt a látszatot keltette, hogy a Hős utcaiak még ebben sem szabálykövetőek, pedig éppen hogy együttműködőek vagyunk az FKF-fel és a Társasházkezelővel is. Nekünk sokkal kényelmesebb volna, ha bent volna a konténer, nem pedig jó 10 méterre a házaktól. Ez nem az első olyan megnyilvánulás volt az este folyamán, aminek egyetlen „haszna” az volt, hogy tovább hergelte a helyzetet hiányosan ismerőket ellenünk.

De ha már szemét, mutatjuk, hogy nézett ki az udvar egykor és ma.

2015, Pivarnyik Balázs fotója

                             2018 ősze, Végh László fotója

A kettő közt pedig az történt, hogy a Társasház 2017. áprilisában megszüntette a takarítást, mivel a számláit zárolták a kintlévőségek miatt. A Társasház ellehetetlenítése hosszú évek óta folyik, na de ezt majd egy másik posztban.... 

Szóval igaza van abban a polgármesternek, hogy senkinek nem szorítanak fegyvert a fejéhez, hogy ne vigye ki a szemetét a konténerhez, de ahol elkezdik hagyni felgyűlni a koszt és a szemetet, ott már könnyen hegynyivé nő a szemét. S valljuk már be, hogy bizony az önkormányzat és a Kőbányai Vagyonkezelő ugyan úgy hozzájárult ahhoz, hogy  ez a két ház olyan disznóóllá vált  amilyet ma látni, s most a Hős utcai „trehány lakókra” mutogat a polgármester. Persze, vannak trehányak, nem kevesen, akiktől mi magunk szenvedünk! De van ebben a Társasházban közel 50 háztartás amely rendesen fizeti a közös költséget és van még közel 40-50 háztartás - akiknek vannak elmaradásaik, de azok kezelhetőek lennének- akik próbálnak túlélni a Hős utcában. 

Miért nem számoljuk mi fel a szemetet? Mert egyes lakótársaink már másnap elkezdenék ledobálni az újabb szemetet, mi csak lakásfoglalóknak vagy bevándorlóknak mondjuk őket. Ahogy azt már jeleztük Önöknek rendszeres takarításra volna szükség, ahogy az korábban meg is volt. Jelenleg a vízórás lakások közös költsége 12.000 Ft. A nem vízórás lakások közös költsége közel 31.000 Ft-ra rúg. Ebben benne van a takarítás is.

Persze kifizetjük, s utána még menjünk le és takarítsuk el mások piszkát. Szoktuk, nem kevésszer. De mindig bekövetkezik egy pont, amikor az önkéntes takarítóink besokalnak, mer szedik-szedik, de aztán elmegy a kedvünk tőle. Hogy mindig ők, most már csinálja más! Na ezt követően szokott elszabadulni a pokol. 3-6 hétig ha hagyjuk felgyülemleni, akkor azt már képtelenség magunknak összeszedni. Kialakul a fertő, s a szemét csak gyűlik és gyűlik. Néha azért nekiugrunk, de akkor meg azzal szembesülünk, hogy nincs hely a konténerekben, s ahhoz a mennyiséghez bizony már külön konténer kellene. 

A Kontúr Egyesület elnöke rá is kérdezett erre a közmeghallgatáson, miért nem biztosítja az önkormányzat a takarítást, különös tekintettel arra, hogy az évi kb. 2,6 millióba került – míg az önkormányzat által később megrendelt takarító akció 23 millióba! Sokszor meghallgattuk az este folyamán, hogy az önkormányzat kötelessége felelősen gazdálkodni a kőbányai adófizetők pénzével, azonban mindez nem tűnik felelős gazdálkodásnak. Legutóbb szeptemberben volt 1/2 év után takarítás. Az hogy pontosan mennyibe került nem tudjuk, de azt hallani, hogy ez se volt olcsó. Mi 5 milliós összegről hallottunk. Hogy ebből mi igaz, nem tudjuk. 

S hogy ki szedi össze a szemetet, amikor már kialakult a fertő? Teljesen abszurd módon a szerhasználók általában, mert más nem hajlandó rá. Kijön a vállalkozó, aki kiadja 1-2 Hős utcainak a munkát, aztán ők tovább delegálják. Hogy mit kapnak a szerhasználok cserébe? Ki tudja? Ha nincs vállalkozó, akkor meg 1-1 díler intézkedik általában, akinek van hangja, s pénze. 

Visszatérve a közmeghallgatásra!

D. Kovács Róbert szerint nem az önkormányzat döntött, hogy a Társasházban megszűnjön a takarítás! Polgármester úr, ne nézzen mindenkit teljesen bugyutának, az önkormányzat többségi tulajdonos a házban!!!! A Társasházat a Kőbányai Vagyonkezelő kezeli!

S jött az újabb hergelés ellenünk: Az önkormányzat „a többi kőbányai ember pénzéből a Hős utcaiak trehány módon felhalmozott szemetét elvitette. Nem az önkormányzat dolga lett volna, hanem a Hős utcában élők dolga.”

Nem, polgármester úr, nem az itt élők dolga volt ez, hanem a társasházé, amiben önöké a döntő szavazat, hiszen mindig is több mint 50%-os tulajdonhányaddal rendelkeztek! Arról miért nem esik szó, hogy a Kontúr Egyesület a lakókkal már bizony tavasszal is kitakarította a 2 ház közötti részt 2 db 8 köbméteres konténert megtöltve. Sőt! a civil pályázatában (amit önök elutasítottak) vállalta volna 1-1 szemétszedő akció lebonyolítását a lakókkal együtt, amennyiben kapnak hozzá konténert. Hát nem kaptak, nem kaptunk! Így azért elég nehéz. Lássa be! Vagy a konténert is mi fizessük? Kezdjünk adománygyűjtő akcióba??? Egész Budapest a csodájára járna, hogy Önöknek ott van a 2,1 milliárd forint hogy a fenébe nem telik erre???

Maguk lemondták a takarítást, a helyi civil szervezetet kezdeményezéseit az elmúlt 1-2 évben nem támogatták, és most azzal vádolnak bennünket, hogy trehányak vagyunk, majd elpazaroltak egy csomó pénzt a takarítóakciókra, és most azzal uszítanak ellenünk, hogy a többi kőbányai tízmillióit kellett ránk költeniük, hagyták elburjánozni a koszt és a szemetet, és most erre mutogatva mondják, hogy mi hagytuk lezülleni a Hős utcát. 

Ez a maguk döntése volt!

Vajon a saját társasházukban is megszavaznák, hogy két évig egyáltalán ne legyen takarítás?

A következő részben a kerítésről és a biztonságról fogunk írni.

• Követeljük a Támogatói Okiratban foglaltak betartását!
• Követeljük, hogy minél előbb írásban tegyenek vételi árajánlatot a lakásunkra,mégpedig méltányos- lakhatásért lakhatást-összegmegjelölésével!

Van hogy az ember nem bírja, nem tudja elfogadni az igazságtalanságot és a kirekesztést....

Elkeseredettek vagyunk. Nagyon. Van számtalan oka.

Egyik közülük:

Rengeteg  lakás áll a Hős utca 15/A-B épülettömbjében ,amik gazdátlanok ugyan, de mégis lakottak ideig-óráig. Ebből kerekedett ma éjjel is az óriási baj.

Tűz ütött ki az egyik bútorral-lommal teli, félig befalazott-félig ideiglenesen használt „lakásban” a B épület 3. emeletén. Az én lakásomtól mindössze 2 lakásnyi távolságra, ami itteni viszonylatban mindössze kb 10 méter. Ez a lángoknak pár másodpercnyi őrjöngő-tajtékzó távolság, amit játszva megtesznek, ha úgy adódik.

Hajnali fél 3-kor vertek fel álmunkból bennünket, mondván tűz van, ég a ház, azonnal meneküljünk! Ilyenkor az ember egy pillanat alatt képes pánikba esni. Villámgyors öltözés és már tuszkoltak is lefelé bennünket a lángok elől, ami már óriási erővel égett, nyaldosta a tetőaljzatot és tombolva-ropogva emésztett mindent ,ami elé került. Nem volt apelláta, innen menekülni kellett. Nem volt idő gondolkodásra, keresgélésre, toporgásra, menni, menni ,menekülni…csak ezt suttogja az életösztön az ember fülébe. Nem jut eszedbe a pénz, nem jut eszedbe az iratok, nem jut eszedbe semmi, amiről máskor azt hinnéd, hogy nem felejted el. Csak ami magunkon volt, azt vittük. Én egyedül élek, én magamat vittem……a többiek félig-meddig felöltözve, plédbe csavart, síró gyerekkel, reszkető háziállatokkal a karjaik között menekültek le velem együtt az utcára a hideg mínuszokban és imádkoztunk, hogy ne legyen a tűz martaléka az otthonunk. Ilyenkor csak remegés és félelem van. És a sokk, ami később jelentkezik, de az is gyilkos tud lenni.

Jöttek a lánglovagok és szerencsére hamar megfékezték a gyilkos tüzet. De ez a 2 óra, amit az utcán és később a melegedő buszban töltöttünk, ráébresztett arra, mennyire törékeny is a biztonságunk itt a Hős utcában. Milyen könnyen áldozatul eshetünk egy elektromos szikrának vagy egy felelőtlen ember felelőtlen viselkedésének és mekkora óriási szerencse, hogy ez most nem követelt halálos áldozatot, „csak egy lakás „ égett rommá. Mindeközben az önkormányzattal nem tudunk megállapodni, mert annyira alacsony árat akarnak adni a lakásunkért.

Az éber járőröknek köszönhetem a többi lakóval együtt az életem , akik elvileg a Hős utca drogmentesítése okán vannak itt jelen. Ha ők nem cirkálnak éjjel is nyitott szemmel és füllel, akkor ma valószínűleg nem írhatnám le ezeket sorokat. Hála és köszönet érte NEKIK!

Nem illeti viszont hála azokat az embereket, akik nem tesznek meg mindent a Hős utcaiak biztonsága és megfelelő lakhatása érdekében! Ezeket a lakásokat anno befalazták, de lumpen elemek és „kincskeresők” felbontották és így lett lehetősége oda bevennie magát olyannak, aki nincs teljesen magánál és nem tudja megfelelően kontrollálni cselekedeteit, veszélyeztetve az ott lakók életét. 

A vagyonkezelő csak fényképezteti a befalazott lakásokat, de újra már nem falazza le őket és ennek ezek a tüzek az eredményei.  És retteghetünk újra, mikor, melyik ilyen elhagyott fél-lakásban csapnak fel újra a lángok majd?

Kapott az Önkormányzat 2,1 milliárdot és nem tettek vele semmi jót eddig. Miközben 2,1 milliárd ott van náluk, mi Hős utcaiak ebből semmit nem érzékelünk. Nincs takarítás, a lépcsőházakban villany, ráadásul a társasház már lakásbiztosítással sem rendelkezik. 

Rettegés az életünk.

Csak választhatunk, melyiktől féljünk jobban? Az illegális lakásfoglalóktól, egy tűzesettől, gázrobbanástól, vagy az önkormányzat fenyegetéseitől, ellehetetlenítésétől vagy éppen az általuk felajánlott 4,5 milliótól?

Egy B épületi becsületes, rendes, számláit, költségeit rendesen fizető lakó.

Kérem, segítsenek!

Mert a X. kerület tisztességtelen módon készül arra (nem kis hasznot remélve saját magának), hogy elvegye Anyukámék és még százötven család otthonát.

Édesanyám és Apukám 18 éve élnek a Hős utcában lakástulajdonosként. Tartozásuk nincs, a közös és rezsi költségeket mindig határidőre megfizették. Magam is többször laktam velük ott. Anyukámék döbbenettel fogadták, hogy otthonukat egyik napról a másikra le akarják rombolni. Ami ennél is rosszabb, mindezt úgy, hogy az ő, és a rajtuk kívül ott élő még több mint száz család érdekeit, (tulajdon)jogait, lehetséges lakhatási és kártalanítási igényeit semmibe veszik.

Csak, hogy a kívülálló még jobban bele tudja magát képzelni helyzetükbe,

 Anyukámnak 64, Apukámnak 68 évesen kellene új életet kezdenie a X. kerület tereprendezési tervei miatt.  

Félreértés ne essék, én is tudom, hogy a Hős utcában kialakult helyzet tarthatatlan, a Hős utcai otthonok jelen állapotukban hosszú távon nem biztosíthatják az élhető és biztonságos lakhatás feltételeit, és ez probléma.

Nem mindegy azonban, hogy erre a problémára, milyen megoldást eszközölünk, azt mi módon valósítjuk meg; és az sem mindegy, kinek és hogyan kell a felelősséget viselnie a kialakult helyzetért, és kinek mekkora áldozatot kell elviselnie mindezért.

 Utóbbi gondolatot: „Ki felel a Hős utcában kialakult helyzetért, és kinek kell annak következményeit viselni?”, kérem megjegyezni, mert még fel lesz említve írásomban alább…

Ezekkel a gondolatokkal a fejemben, egy okos és etikus megegyezésben reménykedve kísértem el Édesanyámat 2018. nyarán a X. kerületi önkormányzat által kezdeményezett „előzetes egyeztetés a Hős utcai lakókkal” elnevezésű megbeszélésre.

Bizakodásom erősítette, hogy személyesen maga a polgármester, Dr. Kovács Róbert, Weeber Tibor alpolgármester, és a jegyző, Dr. Szabó Krisztián is részt vett a megbeszélésen. A személyes jelenlétet, azt, hogy egy munkaidő utáni délutánt erre áldoznak, – ekkor még – kedves és önzetlen gesztusnak gondoltam a hivatal részéről.

Pontosan a megadott időpontra érkeztünk Édesanyámmal, de már az előttünk lévők is fél-háromnegyed órás csúszásban voltak. Kritikus vagyok magammal szemben, ezért bevallom, türelmetlen ember vagyok, úgyhogy ha ez most egy sima hivatali ügyintézés lett volna, már zsörtölődni kezdtem volna. Most azonban sztoikus nyugalommal vettem tudomásul, várnunk kell, nem is számítottam másra. Fontos most a türelem és a tolerancia, nem kis dolgokról folynak bent a polgármester irodájában a tárgyalások, nem szabad sürgetni. Anyukám ismerősként köszöntötte a megbeszélésre hívott többi lakót, köztük sok kisgyerekes családot. Egytől egyig tulajdonosok, ezt fontosnak tartom megemlíteni, mert a Hős utcával kapcsolatban általános az a nézet, hogy ott csak önkormányzati és sima bérlők, vagy rendezetlen jogviszonyok között lakók vannak. Magam is meglepődtem, hogy vagy százötven tulajdonossal kell egyeztetnie az önkormányzatnak. Ez, ugye tudjuk nem százötven embert jelent, hanem lakásonként minimum kettőt, mint Anyukámék esetében, vagy akár három vagy több családtagot is, kiskorúakat is beleértve. Tehát óvatos becsléssel is vagy félezer ember sorsa múlik ezeken a megbeszéléseken.

A kezdeti nyugalmam némi kétségbeesés váltotta fel, amikor az előttünk lévők a megbeszélésekről zokogva, felháborodva távoztak.

 Nem akartuk, mertük megkérdezni tőlük, mi történt odabent. Szavak nélkül is rájöttem, a kezdeti bizakodásom hiábavaló volt.

Ránk került a sor. Anyukámmal beléptünk a helyiségbe, ahol a polgármester, az alpolgármester, a jegyző és egy önkormányzati dolgozó fogadott udvariasan. Miután hellyel kínáltak, nem kezdeményeztek rögtön, majd rövid hallgatás után a polgármester nekünk szegezte: Adjuk elő mik az elképzeléseink a Hős utcai otthonnal, a jövőnkkel kapcsolatban!

Édesanyám rövid érvekkel előadta, hogy bár ő és férje nem szeretnének már idősen költözni, de elfogadják, hogy a Hős utcából menniük kell, s ahhoz, hogy egy másik otthonban újra tudják kezdeni életüket Budapesten vagy környékén, körülbelül tizenkétmillió forintra van szükségük. Aki kicsit is járatos az ingatlanárakban – aki nem, az lépjen fel bármelyik nyilvános ingatlan adás-vételi honlapra és tájékozódjon –, tisztában van azzal, hogy ez egy egyszobás Budapesti lakásért még áron aluli kérés is. Ráadásul úgy, hogy mint minden üzletben, Anyukám ebből hajlandó lett volna az ésszerűség határain belül engedni is.

A hangulat Anyukám kérése után hamar borúsra váltott, az álláspontok pedig fényévnyi távolságba kerültek egymástól, és ezzel párhuzamosan emelkedett a hangerő is.

 Azt, hogy ki mit mondott, és ki milyen stílusban, itt írásban, nevesítve már nem közölném, csak ha megfelelő garanciákat kapok arra, hogy később kijelentéseimért nem kezdhetnek ki engem, sem Anyukámat. Annyit azonban hozzátennék, hogy a kibontakozó feszült vitában a polgármester bölcsen hallgatott, részéről érhető okokból. A bizottság többi tagja azonban kevésbé volt visszafogott… Anyukám ajánlatára azt a választ kaptuk, hogy tisztában kell lennünk azzal, hogy a Hős utcai lakások piaci ára csak három-ötmillió forint, és ennél többre ne is számítsunk. Anyukám ezt az ajánlatot természetesen elfogadhatatlannak tartotta.

 Csak a tisztánlátás végett: a Hős utcában a tulajdonosok körülbelül 25-30 négyzetméteres, egyszobás lakásokban élnek, illetve van olyan, aki két-három lakást is megvett, és ezt összenyitva 60-90 négyzetméteres otthonnal rendelkezik. Mivel tulajdonosok, fent kell tartaniuk otthonukat saját költségükre, karbantartják, szépítik azt. Tehát ezek nem az illegálisan elfoglalt, egyébként többségében önkormányzati kezelésű, szeméttel teleszórt, drogtanyává züllesztett lakások. Na mármost tessék megnyitni a már említett ingatlanos honlapokat, és ott megnézni, hogy a Kőbányán más utcákban vagy Budapest más kerületeiben hirdetett egyszobás lakások milyen árban vannak! A Hős utcai lakások egyetlen „bűne”, hogy a Hős utcában vannak. Ha ezek a lakások másutt lennének, ugyanolyan áron kelnének el, mint más budapesti lakások.

Hiába érveltünk a megbeszélésen is ezzel, a bizottságot láthatóan nem érdekelte Anyukámék sorsa.

 Arról próbáltak meggyőzni, hogy hárommillióból igenis lehet lakást venni, igaz, nem Budapesten,  dehát az előttünk lévő kishölgy is elfogadta, hogy akkor neki most Várpalotára kell költözni, mert ebből az árból csak ott tud egy kis házat venni. A már említett nem túl nagy türelmem itt kezdett elfogyni. Történész végzettségem lévén nem tudtam megállni, hogy múltbéli példával is szemléltessem ezt a kissé cinikus és felháborító érvet:

 „Tehát a választ értsem úgy, hogy Édesanyámékat az önkormányzat burkoltan fogalmazva bár, de internálni akarja, mint az ötvenes években az „osztályidegeneket” Budapestről a Hortobágyra?!”

Édesanyám és Apukám egész életüket Budapesten élték le. Mi feleségemmel, kisfiammal az agglomerációban, alig húsz kilométerre lakunk tőlük. A viszonylag jó közlekedésnek köszönhetően, Anyukám heti szinten jön hozzánk, besegít a gyereknevelésbe, mi is gyakran látogatjuk őket. Most pedig azt kellene elfogadnunk, hogy a X. kerületi önkormányzat miatt Anyukáméknak, nem önszántukból, kétszáz kilométerre kellene költözniük tőlünk?! 

Az már csak a ráadás, hogy (sokadszor felemelgetve az egekig szökött ingatlan árakat) nemigen hiszem, hogy ma bármely magyar településen lehetne hárommillió forintért bármilyen ingatlant is venni – még egy vályogházat sem a Hortobágyon. Kérdem én: Mi lesz azokkal a Hős utcai lakókkal, akiket a munkájuk Budapesthez köt? Vidéken hol, milyen munkát fognak találni? Ja, és munka nélkül persze hogy le fognak csúszni! Mi lesz azokkal a kisgyerekes csalásokkal, akiknek a gyerekei itt, a fővárosban járnak iskolákba?

Az internálásos hasonlatom valószínűleg kivághatta a biztosítékot, mert innentől az önkormányzat „támadásba” lendült. Továbbra is az ingatlan alacsony piaci értékét emlegetve, igazukat alátámasztandó a bizottság egyik tagja, vádlón azt vágta a fejünkhöz:

„Tán nem kellet volna bűnözéssel lakhatatlanná tenni a Hős utcát!”

Erre már Édesanyám is felhördült, de én sem tudtam visszafogni magam.

Anyukám nyugdíjas, mellette időnként (most is) dolgozik, szellemi munkát végez telefonmarketingesként. Anyagbeszerző asszisztens, a Matávnál számlázási ügyintéző, legutoljára telefon marketinges volt. Nevelőapukám harmincöt évig volt betegszállító és ápoló a SOTE Klinikán. Nem kell mondanom, ez makulátlan erkölcsi bizonyítványhoz kötött bizalmi munka. Magam, aki hosszabb-rövidebb ideig laktam a Hős utcában is Anyukámékkal, történész diplomával rendelkezem, jelenleg pedig az ország egyik fegyveres állami szervezetében dolgozom szakreferensként, itt most szándékosan nem írnám le, hol. Ehhez kapcsolódóan mérnöki tanulmányokat végzek az egyik vidéki város műszaki főiskoláján. Néhai Édesapám rendőrtiszt volt.

Azt hiszem ez, és hogy munkám kapcsán többször is „átvilágítottak”, mutatja, hogy a bűn legalább olyan messze áll tőlünk, mint az X. kerületi önkormányzattól az objektivitás és a tolerancia. Persze értem én, hogy egyszerűbb egy kalap alá venni mindenkit, és azzal nyugtatni a lelkiismeretüket, hogy csak néhány „Hős utcai drogost” teszünk utcára.

 A megbeszélés e pontján már ezek az érvek sem különösebben érdekelték az önkormányzatot. Sőt, továbbra is azt hangsúlyozták: Akkor is a mi felelősségünk a Hős utcában kialakult helyzet, ezért mi tehetünk arról is, hogy csak annyit ér az ingatlan, amennyit! Majd vádlón kérdőre is vontak: Mit tettünk mi azért, hogy a Hős utcai állapotok megszűnjenek?

A kérdést sem értem, nem is akarom érteni. Nekem kellene tennem az ellen, ami ellen tenni a rendfenntartó szervek, és pontosan a X. kerületi önkormányzat feladata lett volna?! Körülbelül olyan a kérdés, mintha azt kérdeznék, mit tettem én azért, hogy a „viszkis” vagy a móri mészárosok ne raboljanak és gyilkoljanak! Kissé emelt hangon fel is hívtam rá a figyelmet, hogy mi az állampolgárok vagyunk. Anyukámék X. kerületi lakosként nem mellékesen a polgármester választópolgárai, tehát nekik kellene képviselniük minket, és az adóforintjainkért fenntartani a rendet és közbiztonságot a Hős utcában is!

 Tehát az ott kialakult helyzetért nem Édesanyámék és a normális életet élő lakástulajdonosok vagy bérlők a felelősek! Sőt, azoknak a lakásoknak, amikben drogtanyát működtetnek, nagyrészt az önkormányzattól foglalták el illegálisan. Akkor, kérdem én, ki a hanyag tulajdonos, és ki is az oka az épületekben kialakult drogtanyáknak? Egy biztos, Anyukám és a családjaikkal ott élők lakásaiban nincsenek drogtanyák! Édesanyám elmondta, hogy nem érti, miért ő tehet a Hős utca rossz közbiztonságáért, elvégre ez az önkormányzat felelőssége. Ő az állampolgári kötelességét mindig teljesítette, ha drogost, gyanús személyt, esemény látott, mindig hívta a rendőrséget, akik persze nem jöttek, egészen az elmúlt hónapokig, amikor médianyomásra már muszáj volt  legalább a látszatott fenntartani, hogy a rendvédelem teszi a dolgát. Mint lakó, a közös költséget, rezsiszámlákat határidőre mindig befizette, a saját lakásukat és környezetét szépen rendben tartotta.

Újabb látszatmegoldást nyújtva, az önkormányzat másik felajánlott opciója az volt, hogy cserelakást biztosítanak. Ez így elsőre elfogadhatónak is tűnik, de… milyen cserelakást? Nem saját lakást ajánlottak, önkormányzatit, mindössze egyéves, tehát határozott idejű bérleti viszonnyal! Ja de kérem, aki most lemond a tulajdonjogáról és egy éves határozott idejű bérleti szerződést köt az önkormányzattal, azzal ott már ennyi gond se a lesz, a szerződés lejártával már lehet is utcára tenni!

Felháborító!

Sajtóból és a volt szomszédoktól is úgy tudja Anyukám, hogy ráadásul a Bihari úton ajánl fel „önzetlenül” bérlakásokat a X. kerület, ami egy ugyanolyan gettóvá züllesztett lakóház, mint a Hős utca. Ja, és mit ad isten, néhány éven belül ugyanúgy az elbontását tervezik. Egyébként a X. kerület 2,1 milliárd forintot kapott a Hős utcai lakók kártalanítására. Ha a megajánlott hárommilliós „kártalanításokkal” számolunk, marad közel 1,5 milliárd forint.

 Azt mire, kinek, kiknek szánják?!

Hamar átláttunk a szitán, és ez nem tetszett nekik. Anyukám még hozzátette, hogy egyébként is, ha lemondana a tulajdonjogáról, akkor a fiának és az unokájának milyen örökséget tudna hátrahagyni. Mire a bizottság egyik tagja cinikusan megjegyezte: Ugyan már, milyen örökség, csak egy Hős utcai?! Kikérem magamnak. Tehát a Hős utcaiak és az ő családtagjaik már örökölni se akarjanak? Páriák, jobbágyok, minek nekik tulajdon?!

Én meg erre azt mondom, a huszonegyedik században vagyunk, és igenis szeretnék örökölni Édesanyám után, még ha csak egy Hős utcait is, mert mint nagyon sok mindenkinek hazánkban, csak az ingatlan az egyetlen vagyontárgya. A majd felnövő kisfiamnak, jelen ingatlanárakat figyelemmel kísérve, lehet, hogy csak ennek a Hős utcai lakásnak az árával tudjuk majd elindítani az életben. Kérdem én, az önkormányzat „nagyurai” is csak úgy lemondanának az anyai ági örökségükről?!

Mivel az álláspontok nem közeledtek, egy idő után beláttam, hogy nincs értelme folytatni ezt a meddő vitát. Látta ezt a hivatal is, ezért „búcsúzóul” még megfenyegetett azzal, hogy ha most nem egyezünk meg, akkor élni fog a kisajátítási joggal, eszerint a földhivatal egyszerűen bejegyezi új tulajdonosként az önkormányzatot, amely akkor csak egy minimális kártalanítási összeggel tartozik. Értsd: ha ellenkezünk, még ennél is rosszabbul fogunk járni. Nem tudom, hárommillió forintnál még mi lehet kevesebb az ember otthonáért, és abból hol tudja azt pótolni bárki az országban bárhol a jelen ingatlanárak mellett.

 Összefoglalva, a X. kerületi önkormányzat

- saját (és ki tudja még ki, kik) önös anyagi érdekit szem előtt tartva készül közel százötven embert tisztességtelen módon megfosztani a tulajdonjogától, otthonától;

- azaz közel 150 családot és közel 500 embert, köztük időseket és kisgyermekeket tesz utcára, vagy „internál” messze a fővárostól, az eddig megszokott lakókörnyezetüktől;

- a módszerekben nem válogat: általánosítás, kollektív büntetés, személyiségi jogokat súroló sértések, fenyegetés és vádaskodás. Utóbbi azért, hogy az ott élő becsületes lakókat tehesse felelőssé a kialakult rossz közbiztonságért és lakhatatlan állapotokért, melyek bekövetkezését neki kellett volna megakadályoznia;

- törvénnyel fenyeget: A törvényt csúsztatással félremagyarázva azt mondja, kisajátítással minimális kártérítést fog csak kelleni fizetniük, mivel a Hős utcai lakások értéktelenek, a telek pedig filléres értékű. Ez eleve nehezen hihető egy belvárosi, hektáros méretű telek esetében. A törvény tág teret ad a kártalanítási összeg megállapítására, a kisajátítás során valójában figyelembe veszik az ingatlan településen belüli fekvését, közművekkel való ellátottságát, földrajzi és gazdasági adottságait. A Hős utcai telek pedig a fővárosban van, közművesített, jó közlekedési adottságokkal rendelkezik.

Az önkormányzat százötven család rovására akar egy részben általa elértéktelenített ingatlanhoz és általa filléresnek mondott, valójában értékes telekhez jutni, és megtartani 1,5 milliárd forintot abból a 2,1-ből, amiből az ott élőket kellene tisztességgel kártalanítania.

Kérem, segítsenek!

Mert a X. kerület tisztességtelen módon készül arra, hogy, milliárdos hasznot remélve saját magának, földönfutóvá tegyen százötven családot!

Most Ön is segíthet a kerítés elleni tiltakozásunkban! Ha egyetért azzal, hogy a

Megpróbáljuk összeszedni a kerítés üggyel kapcsolatos legfontosabb információkat, illetve érzékeltetni azt, hogy ha az önkormányzat nem áll el a kerítés építésétől és a tervezett élő beléptetős rendszertől, mindaz komoly jogi visszaéléseket jelent mind a Vagyonkezelő, mind az Önkormányzat részéről. Ebben a blogbejegyzésben olvashatóak a Társasházi Közgyűlésen elhangzott rövidke kis szemelvények is. 

A Társasházi Közgyűlés előtt tartottunk pár lakótárssal egyfajta Hős utcai kerítés konzultációt, felhasználva a kíküldött meghívót és előterjesztéseket.  Na persze itt a válaszok nem voltak adottak, hanem mindenki mondhatta, ami a véleménye. Az alábbiakban csak párat idéznénk: 

- Ebből a pénzből inkább fizessék ki a tulajdonosokat és ha a bérlők kaptak már cserelakást le is bonthatják az épületet hiszen erre adták a támogatást nem kerítésre.

- Miért nem csinálják azoknak a lakást, akik már kaptak másikat? Nem tudunk beköltözni, mert állítólag nincs pénz, hogy felújítsák! Legutóbb azzal zavartak el minket a Vagyonkezelőtől, hogy a gáz még nincs behúzva.  Bezzeg a kerítésre van pénz!

- Ha ez megvalósul akkor nemsokára jön a kijárási tilalom, áram a kerítésbe, gáz a lakóknak, minden tisztára mosás dózerrel. Szerintem Strasbourgban fel kell jelenteni öket! Lassan holokauszt lesz a Hős utcában. 

- A biztonsági őrök is emberekből vannak, fennállhat a veszélye annak, hogy megvesztegethetőek lesznek, s így semmit nem fog érni az egész rendszer. Ennyi pénzt kidobni az ablakon luxus.

-Kialakítottak a B házban a rendőrségnek egy pihenő helységet  (legalább is azt mondták, hogy az az övék lesz) ez azt jelenti, hogy a biztonsági őrök fogják a rendőröket is őrizni?

- Én költözni szeretnék, de 4,5 millió forintért nem akarom eladni a magántulajdonomat, amin semmi tartozás nincs.  A kerítés helyett az önkormányzat adna rendes vételárat az ingatlanainkért. Ezért majd 10 család tudna elköltözni és máshol lakást venni. 

- A 2 háznak mindig is a Hős utca volt a főbejárata, most ha ezt elvennék az a menekülési útvonalat tekintve igen csak aggályos. Kérdés, hogy minderről tud-e a Tűzoltóság, hogy a felvonulási területüket lefalazzák?  

-Szerintem az önkormányzat a 2,1 milliárd forintból a sportpálya kerítését építi meg előre.

KÉPVISELŐ TESTÜLETI DÖNTÉS

A 2018. október 18-ai Képviselő Testületi ülésen (videofelvételen 1:21-nél látható) hirtelen napirendi pontra vették a Hős utcában felhuzandó kerítés építését, melyet a Képviselő Testület 14 igen és 3 tartózkodás szavazat mellett szavazott meg. A Jegyző tájékoztatásban elmondta, hogy a lakókat nem terheli majd célbefizetés, hanem egészen egyszerűen a magántulajdonosokra eső részt lelakja. 

A lelakja szócska megérne egy litániát, de erről majd talán egy kicsit később. 

KÖZGYŰLÉS

Amúgy még sosem fordult elő, hogy 5 biztonsági őr kíséretében lépjünk be a Vagyonkezelő területére. A Társasházi közgyűlésen ugyanis csak a magántulajdonosokat illetve a meghatalmazottaikat engedték be. Lakótársainkkal és a Kontúr önkénteseivel a közösségi beszélgetéseken átbeszéltük, hogy annak érdekében, hogy minél jobban hallassuk a hangunkat az kell, hogy minél többen elmenjünk a közgyűlésre. Aki valamilyen oknál fogva nem bír eljönni, azok pedig adjanak meghatalmazást lakótársaiknak. Nem volt könnyű mindez, hiszen rá kellett jönnünk, hogy alig ismerjük egymást. A közösségi beszélgetések óta kezdtünk el mi is egyre inkább és egyre többet beszélgetni egymással, s próbáltuk meg lakótársainkat felkopogtatni, már akiket ismerünk. A Kontúrosok meg próbáltak minden háztartással kapcsolatba kerülni, s leinvitálni őket a közösségi beszélgetésekre. Eddig mindenki azt gondolta, hogy maximum 10 „normális lakó van” a két tömbben, de rá kellett jönnünk, hogy ennél jóval többen vagyunk. Eddig mindenki visszahúzódottan tűrte a mindennapokat, s nem nagyon beszélgettünk egymással. Mára rádöbbentünk, hogy élnek itt a Hős utcában normális lakók, akik képesek közös platformra helyezkedni. Nos ilyen volt a Társasházi Közgyűlés is, amelyre azért mentük el oly sokan, mert szerettük volna ha hangot adni az elviselhetetlen tehetetlenségnek, hogy még mindig kénytelenek vagyunk itt lakni, másrészt annak, hogy nem lehet mindent lenyomni a torkunkon. Vagyunk és hangot adunk az igazságtalanságok ellen!!!

A  Társasházi Közgyűlésen a 9-es napirendi pontot avagy a KERÍTÉS napirendi pontját a társasház képviselője a következő tájékoztatással harangozta be:

Közös képviselő: A kerítés építése összesen 131 millió forintból áll. Ez az összeg két komponensből áll. Egyrészt maga a kerítés építéséből, amely 15 millió forintos keretösszeg, és a fennmaradó összeg alapvetően mind a két rendszernek az üzemeltetése. Ezt az önkormányzat tulajdonosi döntés alapján hozta meg erről a határozatot. Arról kell Önöket tájékoztatnom, hogy a képviselő testületi tagok 14 igen és 3 tartózkodás szavazat mellett hozta meg. Tehát ezt szerettem volna Önökkel ismertetni.

VITA és FELSZÓLALÁS RÉSZLETEK A KÖZGYŰLÉSRŐL 

Lakó: Első kérdésem az lenne, hogy ennek az üzemeltetése hogy és mint működne? Biztonsági őrök lennének az utcában? Igen. Ezt abszolút felejtsük el. Ezt azért is mondom, mert egy: meg lenne vesztegetve........A rendőrség se tudott rendet rakni...... Ezt csak úgy lehetne megszüntetni, hogyha mind a két háztömbbe 24 órás rendőrségi felügyelet ki lenne nekik fizetve, fogalma sincs, hogy lehet megoldani, ez csak egy idióta, kreatív ötlet volt, .......Maguk nem tudják, mit jelent az, hogy tényleg úgy megfenyegetve lenni, hogy az életükkel játszanak. És ez a 130 millió forint ez egy akkora kidobott pénz lenne az önkormányzat részéről, hogy nem tudják ép ésszel felfogni. .........Higgyék el, ezt az ottani lakosokra kéne költeni, és azt hiszem, hogy ebben itt mindenki egyetért velem, hogy ott ezzel Önök még nagyobb disznóságot teremtenek.... 

Lakó: Én egyet szeretnék kérdezni. Ha kerítést húznak, akkor itt az a kérdés, hogy biztos, hogy lebontják a házat, vagy nem?

Közös képviselő: Erre vonatkozólag én nem kaptam semmi erre irányuló megkeresést, tájékoztatást.

Lakó: Ha én valamit le akarok bontani, akkor nem költök rá 130 milliót.

Közös képviselő: Közös képviselőként nem kaptam még semmiféle tájékoztatást erre vonatkozóan. Nyilvánvalóan, ha a társasházat megszüntetni akarják, akkor arról tájékoztatják a közös képviselőt.

Lakó: Hivatalosan még nem tájékoztatták még Önt arról, hogy a házat megakarják szüntetni?

Közös képviselő: A lebontásról konkrétan, vagy arról, hogy mi lesz az ingatlan sorsa, még nem tájékoztattak.

Lakó: Akkor mi értelme volt, aki normálisan fizeti, hogy elköltöztessék, ha nem bontják le a házat?

Lakó2: Talán félreértettem az előbb, amikor azt mondta, hogy Önök nem tudnak arról, hogy az önkormányzat 2019. december 31-el le akarja bontani ezt az épületet. Kérem jegyzőkönyvbe venni, hogy ezt hogy lehetséges? A Vagyonkezelő, aki ugye végül is a háznak a kezelője, hogyhogy erről nem tud? Hogyha erről tudna a Vagyonkezelő, akkor másképp állna az egész kerítéshez. A hölgy kérdezte, hogy 1 évre van-e a kerítés. Utána mi lesz a kerítéssel? Azt a választ kapta, hogy ez is a tulajdonosoké. El fognak vinni egy darab vasat, vagy mi lesz ezzel?

Vagyonkezelő: Azt elmondanám, hogy a tulajdonos fog erről is dönteni. Ha és amennyiben ezek a kihelyezések, illetve megvásárlások mennek, az Önkormányzat fog tulajdonba kerülni.

Kontúr: A kerítés helyett két dolgot javasolnak most itt a jelenlévők ha jól értem: egyrészt, hogy a rendőrség ne évente egyszer razziázzon, most azért az elmúlt napokban volt razzia, az tök jó, de az elmúlt félegy évben meg nem volt egy se. ... Ez az egyik, ami nagyon fontos szerintünk. .......Ugye a rendőröktől mi mindig azt a választ kapjuk, hogy ők miért nem jöhetnek be a lépcsőházba, azt mondják, hogy mert ez magántulajdon, nem lehet bejönni. Erre lehetne viszont az a megoldás viszont ha elfogadná a társasház, hogy a rendőrségnek adjon lehetőséget és jogot arra, hogy a társasház területén többször megjelenjen, akár a lépcsőházakban, vagy bárhol máshol. Ez még mindig olcsóbb megoldás, mint kerítést húzni.

Vagyonkezelő alkalmazott: Bocsánat, csak közterületen tudnak eljárni. A rendőrségi törvény alapján közterületre szól, és külön megállapodás kéne, de nyilván azt nem fogja elfogadni…

Lakó: De hogyha itt ezt most közösen elfogadjuk, hogy ehhez hozzájárulunk, akkor arra lehet hivatkozni.

Ügyvéd: Az első kérdésem akkor lenne a közös képviselő asszonyhoz, hogy ugye itt már szóba került, utólagos térítési igény mellett finanszírozná az önkormányzat ezt. Ez azt jelentené, hogy 131  millió forintot megfinanszíroz, amiből egy rész az építkezés és a fenntartási költség, és később azt lelakja, beszámítja az ő közös költség fizetési kötelezettségébe. Ez hány év alatt történne meg, ez a beszámítás a tervek szerint?

Közös képviselő: Erre még nem kaptunk választ.

Ügyvéd: Következő a helyzet: fogalmazzunk úgy, a jogi csavar a történetben. Egyértelműen úgy rendelkezik a társasházi törvény, és egyértelműen úgy rendelkezik a háznak a saját SZMSZ-e is, hogy (idézek): az ingatlan rendes gazdálkodási körét meghaladó kiadásokhoz valamennyi tulajdonostárs szavazata szükséges. Ezt a kerítést, én azt gondolom, sok mindennek lehet és kell tekinteni, de ez egy rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadás az én értelmezésem szerint. Még akkor is, ha valójában előlegként az önkormányzat nyújtja ennek a finanszírozását, és utólag lelakja. Ez akkor is kiadás, akkor is rendes gazdálkodást meghaladó beruházás. Az én jogi álláspontom tehát az, hogy ezt csak akkor lehetne megépíteni ezt a kerítést, ha valamennyi tulajdonostárs igennel szavazna rá. Borítékolhatjuk, hogy az önkormányzatnak, bocsánat, a társasházkezelésnek, és az önkormányzat képviselőjének és az itt jelen lévő kollégáknak nem ez lesz az álláspontjuk. Én arra kérnék mindenkit, hogyha erről szavazunk, hogy mindenki lelkiismerete és belátása szerint szavazzon, de tudja azt, hogy itt felmerülhet egy nagyon éles jogvita azzal kapcsolatban, hogy minden tulajdonostárs kell-e ehhez, vagy elég az önkormányzat illetve a többség szavazata.

 Lakó: Mit jelen pontosan itt az egyhangúság?

Ügyvéd: Az egyhangú azt jelenti, hogy valamennyi és összes tulajdonostárs, aki csak létezik, de egy kevésbé konzervatív értelmezés szerint is mindenki, aki itt van, annak egyszerre igent kéne mondani. Szerintem az összes tulajdonosnak igent kéne mondani ahhoz, hogy ez megszülethessen, de minimum minden itt jelenlévőnek igent kéne mondani. Máskülönben nem lesz érvényes, létező határozat.

.....Ezt a határozott véleményem szerint nem lehet, csak egyhangú többséggel elfogadni. A másik gondolat: tehát az a koncepció, hogy valaki csak úgy mehet haza, hogy igazolja magát, ez tudjuk, hogy társasházakban is portaszolgálatok működnek, de ez annál sokkal több. Az nem így működik. Az, hogy valaki csak úgy megy haza, hogy bemutatja a személyi igazolványát, (tegyük fel, hogy működne ez a rendszer), az olyan szintű személyes adatkezelési visszaélést valósít meg, és egyébként is olyan alapjog megvonást, az intimszférához, mozgáshoz, szabadsághoz való jog megvonását, hogy egyszerűen fundamentális szinten sértik az ember magánszféráját. Konkrétan az új adatvédelmi jogszabály, az európai rendelet, amire az előbb kolléga úr nyilatkozott, egyszerűen nem tartalmaz jogcímet, amely alapján kezelhetné azokat az adatokat a társasház, hogy valaki ha hazamegy, akkor bemutatja a személyiét és fölírják. Tehát valószínűleg a házkezelésnek az lesz az álláspontja, hogy ez ilyen hozzájárulás alapú adatkezelés, de a hozzájárulás alapú adatkezeléshez az kell, hogy önkéntes és befolyásmentes legyen, s ha az ember nem mehet haza anélkül, hogy megadja a személyes adatát, akkor ez nem önkéntes hozzájárulás. Ez tehát egy másik alapvető jogsértés a kerítéssel kapcsolatban, hogy túl az alapjogokon, a személyes adatkezelés sem megoldható ezzel a konstrukcióval. Ezért én az általam képviselt tulajdonostárs nevében ennek az elutasítását javaslom jelen formában.

Az általam elmondottak jegyzőkönyvben szereplése kulcskérdés azzal kapcsolatban, hogy a most megszülető határozat, kétséges legitimációjú, a végrehajtása az megtörténik-e egyáltalán.

Lakó: Amit én szeretnék mondani, és amiért én fenntartásokkal kezelem ezt a kerítés ügyet, az egy félmondat az utólagos térítési igény mellett, mégpedig azért, mert ugyanez a félmondat szerepel a feldúcolási hányadok kiosztásakor is, ugyanígy ráterhelték a lakásunkra a százezer vagy annál magasabb összegeket és ugyanez fog történni, ha ezt mi megszavaznánk, vagy igent mondanánk, mert az utólagos térítési igény sajnos ezt jelenti, és ez a legkisebb lakásonként is körülbelül 430.000 forint. Utólagos térítési igény benyújtását jelenti

Közös képviselő: Ennek ellentmondanék, a dúcolásnál célbefizetési kötelezettség került előírásra a tulajdonosok részéről, de igen,  a többi megállapodás kapcsán került utólagos költségtérítés, ahol kompenzálták is.

Lakó: Csakhogy a szerződésben szerepelt, hogy utólagos térítési igény mellett. Kérem jegyzőkönyvezzék, hogy ez oknál fogva nemmel szavazok. Ekkora terhet nem szeretnénk bevállalni.

Közös képviselő: Tehát a határozati javaslat úgy szólna, hogy a társasház pénzügyi forrásának hiányában a társasház hozzájárulását adja, hogy a társasház közös területének védelme és a terület illetéktelen személyek általi használatának megakadályozása érdekében a Budapest Főváros X. Kerületi Kőbányai Önkormányzat mint társasház 58.047/100.000 tulajdoni hányad arányú tulajdonosa saját költségén, utólagos térítési igény mellett az ingatlant a telekhatárok vonalában körbekerítse és a társasház területére a bejutást a technikai és személyi feltételek biztosításával, élőerős beléptető rendszer kialakításával biztosítsa. A közgyűlés elfogadja, hogy az ingatlan körbekerítését követően a társasház területén a tulajdonosok, az igazoltan a társasházban lakó vagy ott helyiséget bérlő és bejelentett család tagjai, valamint a hozzájuk érkező látogatók 2018. október 21-re meghirdetett közgyűlési meghívó mellékeltét képező vázlatnak megfelelően a Zách utcai kapun keresztül, az itt kialakított élőerős őrzési ponton keresztül, kizárólag regisztrációt követően, személyazonosító okmány, lakcímkártya ellenőrzése, adatfelvétel, (név, születési név, születési dátum, bejelentett lakcím) léphetnek be. A közgyűlés elfogadja, hogy a Kőbányai Önkormányzat mint tulajdonostárs 0-24 órás élőerős beléptetést a társasház kapujánál két fővel, állandóan, 2019. december 31-i befejezési határidővel biztosítja. A közgyűlés elfogadja, hogy az élőerős őrzés, és a társasház közös területe beléptetésére vonatkozó szabályok okirati rögzítése érdekében a Kőbányai Önkormányzat tulajdonostárs költségére utólagos térítési igény mellett a közös képviselő intézkedik a Szervezeti és Működési Szabályzat módosítására, és a beléptetés során alkalmazandó regisztráció miatt a társasház részére az adatvédelmi szabályzatot elkészítteti. A közgyűlés elfogadja és meghatalmazza a közös képviselőt, hogy a társasház nevében Kőbányai Önkormányzat mint tulajdonostárs által előfinanszírozott, az ingatlan körbekerítésének, kerítéses kapu készítése, a társasház területének élőerős beléptető rendszer feladataival, technikai és személyi feltételek biztosítása, valamint az ehhez szükséges okiratok, SZMSZ módosítása, adatvédelmi szabályzat elkészítésével kapcsolatos költségek, társasház általi utólagos megtérítése, legfeljebb 131 millió forintos keretösszeggel, kompenzációs szerződést kössön a Kőbányai Önkormányzattal. Kőbányai Önkormányzat a kompenzációra a ténylegesen felmerült költségek esetében a társasház felé kiállított számla kiállítását követő hónap első napjától jogosult.

Ki az, aki egyetért ezzel a közgyűlési javaslattal? Ki az, aki nem? Ki az, aki tartózkodik? Nincs tartózkodó. 58.619/100.000 tulajdoni hányad igen szavazattal, 8413/100.000 nem, 0/100.000 tartózkodás mellett a tulajdonosi közösség elfogadta a társasház közös területeknek védelmére a (…) kerítésépítést.

Ezt követően:

Ügyvéd: Jegyzőkönyvbe mondanék három nagyon egyszerű dolgot, megint szó szerint: a Társasházi törvény 38. § (3) bekezdése alapján az előbb elhangzott határozatot kizárólag valamennyi tulajdonostárs igenlő szavazatával lehetett volna elfogadni. Aki ezt az előbbi szavazás eredményeként az előbbi határozatot elfogadottnak tekinti és fogadja el, az jogsértést követ el, és aki egy ilyen aránnyal elfogadott fenti határozatot végrehajtja, az ugyancsak nyilvánvaló jogsértést követ el.

Nem nyugodhatunk bele abba, hogy bekerítsenek és ellenőrzés alatt tartsanak bennünket! Hiába voltak kisebb sikereink is a legutóbbi társasházi közgyűlésen (beláttattuk például, hogy nem emelhetik a közösköltséget olyan mértékben, ahogy tervezték), hiába jelezte az önkormányzatot képviselő hölgy is, hogy megérti a kerítéssel kapcsolatos felvetéseinket. Neki a felhatalmazása szerint kellett eljárnia és az önkormányzat nevében megszavazta a kerítésépítést, amire mi egy emberként, határozottan nemet mondtunk. Mert morális és gazdasági szempontból is elítéljük, és ennek minden rendelkezésünkre álló módon hangot is adunk. Az alábbi nyílt levélben fordulunk a polgármester úrhoz, melyet a mai napig már 75 lakó írt alá. Az aláíró ívek megtekinthetőek a Közösségi beszélgetéseink (minden pénteken 17-19 óra között) alkalmával a Hős utcai Közösségi Térben. Kérjük, a Kőbányai Önkormányzatot, hogy a kerítésre szánt összeget, igényeinket és jogainkat figyelembe véve, jövőbeli lakhatásunk biztosítására használja fel!

Tisztelt Polgármester Úr!

 A 21. században Magyarországon

NINCS HELYE A KOLLEKTÍV BÜNTETÉSNEK!

 Az ön kommunikációja, miszerint a Hős utcában élők biztonsága érdekében és kívánságukra épül meg a házak köré a kerítés, teljes mértékben ellentétben áll a valósággal. Mi, mint Hős utcai lakók, hosszú évek óta ebben a lehetetlen helyzetben élünk, és most bontás előtt egy évvel próbálják meg a kerítést a MI, avagy a társasház kárára felhúzni.

NEM FOGADJUK EL, TÖBB SZÁZ BECSÜLETES EMBERT FAL MÖGÉ ZÁRJON 131 MILLIÓBÓL!

A társasház önkormányzati tulajdonával szemben kisebbségben lévő lakások tulajdonosai – ahogy azt a társasház közgyűlésén is tettük - a 131 millió Ft-ért tervezett kerítés megépítését, biztonsági őrök kivezénylését

ELUTASÍTJUK, ÉS EGYHANGÚLAG TILTAKOZUNK ELLENE!

 Elfogadhatatlannak és az emberi méltóság abszolút sárba tiprásának tartjuk a Hős utcai lakóházak, a külvilágtól 3 méter magas kerítéssel történő ÖNKÉNYES elzárását, TOTÁLIS GETTÓSÍTÁSÁT, a még ott élő emberek
  TELJES MEGALÁZÁSÁT!

Tisztelt Polgármester Úr! 

AZ ÖNÖK ELJÁRÁSA TÖRVÉNYBE ÜTKÖZŐ, MINDEN HUMÁNUMOT NÉLKÜLÖZ, DE MINDEZT ÖNÖK IS TUDJÁK. EZÉRT KÉRJÜK, HOGY HAGYJON FEL KERÍTÉSTERVÉVEL, S EZT AZ ÖSSZEGET A LAKÓK LAKHATÁSÁNAK TISZTES MEGOLDÁSÁRA SZÍVESKEDJÉK FORDÍTANI!

Tájékoztatjuk önt, hogy levelünket megküldjük a Belügyminisztériumnak, az EMMI Szociális Ügyekért és Társadalmi Felzárkóztatásért Felelős Államtitkárságának, az UNICEF Magyar Bizottságának, az Alapvető Jogok Biztosa Hivatalának, valamint az Országos-, a Fővárosi- és a Kőbányai Roma Önkormányzatnak, a Hős utcában fennálló helyzet

HUMÁNUS, AZ OTT ÉLŐ BECSÜLETES EMBEREK ÉRDEKEIT SZEM ELŐTT TARTÓ RENDEZÉSE ÉRDEKÉBEN.

Budapest, 2018. november 2.                                                           Tisztelettel:

                                                                 a Hős utca 15/a és 15/b lakói

Összehívta a Kőbányai Vagyonkezelő Zrt. az éves Társasházi Közgyűlést.

Ami igen érdekes ránk, magántulajdonosokra nézve az a 9. pont és ami utána jön, mint indoklás. Egyenlőre pislogunk, hamarosan frissítjük bejegyzésünket.

Tavaly ősztől a Kontúr Egyesület Közösségi beszélgetéseket tart minden pénteken 19 órától a Hős utcai közösségi térben, ahol eddig csak gyerekek játszottak. A felnőtt lakosság hétről hétre összejön, hogy információhoz jussanak lakhatásukkal kapcsolatban. A közösségi beszélgetések több mint 40 családot értek már el. Vannak olyanok akik aktívan hétről hétre lejárnak, vannak olyanok akik időszakosan jönnek el, s vannak olyanok, akik a közösségi beszélgetésre járó vagy az egyesületen és az általa generált levelező listán keresztül igyekeznek tájékozódni arról, hogy mi lesz velük.

A múlt hét pénteken a Magyar Narancs újságírója cseppent bele az egyik közösségi beszélgetésünkre, amelyen majd 12-15 lakó vett részt. 

A 3 oldalas cikk teljes terjedelemben itt érhető el.