Elkeseredettek vagyunk. Nagyon. Van számtalan oka.

Egyik közülük:

Rengeteg  lakás áll a Hős utca 15/A-B épülettömbjében ,amik gazdátlanok ugyan, de mégis lakottak ideig-óráig. Ebből kerekedett ma éjjel is az óriási baj.

Tűz ütött ki az egyik bútorral-lommal teli, félig befalazott-félig ideiglenesen használt „lakásban” a B épület 3. emeletén. Az én lakásomtól mindössze 2 lakásnyi távolságra, ami itteni viszonylatban mindössze kb 10 méter. Ez a lángoknak pár másodpercnyi őrjöngő-tajtékzó távolság, amit játszva megtesznek, ha úgy adódik.

Hajnali fél 3-kor vertek fel álmunkból bennünket, mondván tűz van, ég a ház, azonnal meneküljünk! Ilyenkor az ember egy pillanat alatt képes pánikba esni. Villámgyors öltözés és már tuszkoltak is lefelé bennünket a lángok elől, ami már óriási erővel égett, nyaldosta a tetőaljzatot és tombolva-ropogva emésztett mindent ,ami elé került. Nem volt apelláta, innen menekülni kellett. Nem volt idő gondolkodásra, keresgélésre, toporgásra, menni, menni ,menekülni…csak ezt suttogja az életösztön az ember fülébe. Nem jut eszedbe a pénz, nem jut eszedbe az iratok, nem jut eszedbe semmi, amiről máskor azt hinnéd, hogy nem felejted el. Csak ami magunkon volt, azt vittük. Én egyedül élek, én magamat vittem……a többiek félig-meddig felöltözve, plédbe csavart, síró gyerekkel, reszkető háziállatokkal a karjaik között menekültek le velem együtt az utcára a hideg mínuszokban és imádkoztunk, hogy ne legyen a tűz martaléka az otthonunk. Ilyenkor csak remegés és félelem van. És a sokk, ami később jelentkezik, de az is gyilkos tud lenni.

Jöttek a lánglovagok és szerencsére hamar megfékezték a gyilkos tüzet. De ez a 2 óra, amit az utcán és később a melegedő buszban töltöttünk, ráébresztett arra, mennyire törékeny is a biztonságunk itt a Hős utcában. Milyen könnyen áldozatul eshetünk egy elektromos szikrának vagy egy felelőtlen ember felelőtlen viselkedésének és mekkora óriási szerencse, hogy ez most nem követelt halálos áldozatot, „csak egy lakás „ égett rommá. Mindeközben az önkormányzattal nem tudunk megállapodni, mert annyira alacsony árat akarnak adni a lakásunkért.

Az éber járőröknek köszönhetem a többi lakóval együtt az életem , akik elvileg a Hős utca drogmentesítése okán vannak itt jelen. Ha ők nem cirkálnak éjjel is nyitott szemmel és füllel, akkor ma valószínűleg nem írhatnám le ezeket sorokat. Hála és köszönet érte NEKIK!

Nem illeti viszont hála azokat az embereket, akik nem tesznek meg mindent a Hős utcaiak biztonsága és megfelelő lakhatása érdekében! Ezeket a lakásokat anno befalazták, de lumpen elemek és „kincskeresők” felbontották és így lett lehetősége oda bevennie magát olyannak, aki nincs teljesen magánál és nem tudja megfelelően kontrollálni cselekedeteit, veszélyeztetve az ott lakók életét. 

A vagyonkezelő csak fényképezteti a befalazott lakásokat, de újra már nem falazza le őket és ennek ezek a tüzek az eredményei.  És retteghetünk újra, mikor, melyik ilyen elhagyott fél-lakásban csapnak fel újra a lángok majd?

Kapott az Önkormányzat 2,1 milliárdot és nem tettek vele semmi jót eddig. Miközben 2,1 milliárd ott van náluk, mi Hős utcaiak ebből semmit nem érzékelünk. Nincs takarítás, a lépcsőházakban villany, ráadásul a társasház már lakásbiztosítással sem rendelkezik. 

Rettegés az életünk.

Csak választhatunk, melyiktől féljünk jobban? Az illegális lakásfoglalóktól, egy tűzesettől, gázrobbanástól, vagy az önkormányzat fenyegetéseitől, ellehetetlenítésétől vagy éppen az általuk felajánlott 4,5 milliótól?

Egy B épületi becsületes, rendes, számláit, költségeit rendesen fizető lakó.