Az ingatlanok áráról tavasz óta vitatkozunk. Az önkormányzat mindig azt hajtogatja, hogy nem kínálhatnak többet a piaci árért, az itt lévő lakások ennyit érnek, és szigorúan köti őket az állammal kötött megállapodás.

Nos, az állammal kötött Támogatási Okiratban 7 millió forint van betervezve lakásonként. A maradékot, ha nem erre költik, vissza kellene adniuk. Tehát, bár kapott az önkormányzat lakásonként 7 milliót a kártalanításunkra, inkább visszaadja az államnak, csak nehogy nekünk adja? 

Másrészt:

Nem a piacon vagyunk. Maga a polgármester mondta, hogy kb. 2010 óta arrafelé tendálnak a folyamatok, hogy a Hős utcát előbb-utóbb szanálják. S több mint egy éve biztosan tudni lehet, hogy le fogják bontani. Ki adna jelentős összeget egy lakásért, amit teljesen biztosan le fognak bontani max. egy év múlva?!

Ezek nem piaci viszonyok, Polgármester úr! Ha biztos lenne, hogy a maga házát holnap lebontja valaki, akkor azért sem kínálna senki pár fillérnél többet!

Igazi piaci viszonyok - amit Önök ellehetetlenítettek -  közt a lakásaink 2018. nyári értékbecslés szerint 10,9 és 11,9 milliót is érnének, erről értékbecslés áll rendelkezésünkre ami egyenként 24 oldal.

És amit még fontos megjegyeznünk, hogy a ház Alapító Okiratában az áll, hogy a 9000 négyzetméter, amelyen ez a két ház áll, az osztatlan közös tulajdon. Tehát legyenek szívesek ezt is figyelembe venni! Tehát hiába mondogatják Önök, hogy ilyen értékbecslést készíttetni bűncselekmény. Nem ülünk fel a fenyegetésnek! 

Szívesen megmutatjuk, ahogy a közmeghallgatáson is elmondtuk, de íme csak egy részlet a majd 30 oldalas értékbecslésből:

A maguk értékbecslését viszont még nem látta senki. Önök is elmondták, hogy csak 3 értékbecslés történt, ami eleve röhejes, hiszen vagy másfélszáz lakásról beszélünk, amelyek különböző állapotúak. 

A többi „értékbecslés” vagy úgy történt, hogy megjelent a lakóknál dr. Tóth Erzsébet, az önkormányzat munkatársa, két rendőr kíséretében, néhol bement a lakásba, néhol csak megállt az ajtóban, közölte hogy kb. 4 milliót tudnak fizetni, ezt nem volt hajlandó írásba adni, majd elviharzott.

Önök eddig csupán 30 lakónak adtak írásban is árajánlatot. Az egyikőjük elmondta, hogy se értékbecslő se az önkormányzattól soha, senki nem járt a lakásában. Neki is 4,5 milliót ajánlottak az ingatlanáért.

Hiába mondják Önök, hogy igyekeznek együttműködni meg párbeszédet folytatni, ha van, akit még annyira se méltattak, hogy két rendőr kíséretében az ajtóból odavessék, hogy mennyit ér a lakásuk. Bár a polgármester úr állítása szerint mindenkivel tárgyaltak már, valójában mindez nem igaz, hiszen a fentieken túl előfordult olyan is, hogy az egyik tulajdonost telefonon hívták fel, közölték, hogy 3,8-4,2 milliót tudnak adni lakásonként a magántulajoknak, és ezt mondja meg a többieknek is. Telefonon üzengetnek, hogy mennyit ér a lakásunk! Még csak rá se pillantott senki!

Nagyon meg volnánk lepve, ha ez valóban a jogszabályok szigorú betartása lenne.

Teljesen érthetetlen és elfogadhatatlan, hogy nem készül minden lakásról értékbecslés, s az hogy ezeket nem kapják meg a lakók írásban.

Önök az összes lakás értékbecslésére kaptak pénzt, másra ezt a pénzt nem költhetik, max a sorok között átcsoportosíthatják. (Hozzátesszük, hogy a 2,1 milliárdból még erre sem költöttek az atlatszo.hu szerint.) 

De mindez mindegy is volna, mert ennyi pénzért ma nemcsak Budapesten nem lehet lakást venni, de még megyeszékhelyen se nagyon. Mondják, hogy nem muszáj mindenkinek Budapesten lakni. Hát muszájnak nem muszáj, de munkalehetőség itt van, a családunk itt van, a barátaink, akik segíteni tudnak, ha bajban vagyunk, itt vannak. Nem véletlen mondja annyi szakértő, s ezt a Kontúr egyik önkéntese el is mondta a közmeghallgatáson: aki elfogadja ezt a 4-4,5 millió forintot, abból pár éven belül nagy valószínűséggel hajléktalan lesz.

„Miért ilyen kegyetlenek?” – kérdezte az egyik kontúros.

„Mit tettek a Hős utcaiak azért, hogy ezt kiérdemeljék? Olyan együttműködő emberei voltak ők Kőbányának, a társadalomnak, hogy hogy most joggal kinyújthatják a kezüket és kérhetnek több millió forintot?” – kérdezte a polgármester.

Elmondanánk, Polgármester úr, hogy rettenetesen előítéletes, és mondhatuk azt is, hogy Ön nem ismeri a magántulajdonosokat. Elmondjuk Önnek, hogy vannak, akik azért költöztek ide, hogy dolgozhassank, a fővárosba jöttek, hogy munkahelyet találhassanak, és itt megvették azt a lakást, ami a pénzükből tellett, így kerültek ide. De vannak olyanok is, akik eleve budapestiek és élethelyzetük (pl. válás, devizahitel) arra kényszerítette őket, hogy itt vegyenek lakást. S most maguk 4,2 millió forintot, vagyis a biztos hajléktalanságot ajánlják cserébe.

Kikérjük magunknak, hogy arra célozgassanak, mi alacsonyabb rendű tagjai vagyunk a társadalomnak! Kikérjük magunknak, hogy egy kalap alá vegyenek mindannyiunkat! Gondoljon bele Polgármester úr, ha a maga szomszédjába egyszer csak díler költözne, akkor magától már el lehetne venni a lakását néhány millióért? 

És még egy: nem mi nyújtottuk ki a kezünket a több millió forintért, maguk akarnak sportpályát építeni a házaink helyére. Egyetértünk, valószínűleg a telepfelszámolás a legjobb megoldás most már, hogy hagyták ennyire elfajulni a helyzetet. Mi a lakásainkkal megvagyunk elégedve, mert szuper helyen van (a főváros szívében van, közel a villamos a metro,  a LIDL, Penny Market, TESCO), de arról mi aztán nem tehetünk tényleg, hogy Önök hagyták lezüllesztődni a két házat. Őszintén szólva, még mindig jobb ez, mint a híd alá menni! Márpedig 4 és fél millió forintból mást nem tehetünk, ezért sem fogadjuk el ezt az ajánlatot Önöktől. 

Végezetül egy kérés: ne uszítsák ellenünk a Kőbányán élőket!

Önök felhívták a figyelmet arra, hogy más kőbányaiak is szeretnének lakáshoz jutni, ugyan milyen alapon részesítsék ekkora előnyben a Hős utcaiakat – márpedig már így is micsoda előnyökben részesülünk.

Egyrészt, mások lakását nem akarják lebontani a fejük fölül. Másrészt, a mi kártalanításunkra külön pénzt kapott a kerület az államtól, nem más Kőbányaiak elől vesszük el sem a lakást, sem a pénzt!

Felháborítónak tartjuk, hogy Önök uszítják a  kerület lakosait. És sikerrel! A közmeghallgatás után egy hölgy utánunk kiabálta: „Maguk miatt nem kapok lakást 10 éve!”

Szóval mivel érdemelte ki mindezt a majd 60-80 Hős utcai magántulajdonos? Azt, hogy nemcsak nem segítettek megakadályozni a két ház teljes lecsúszását, de még rá is tettek egy lapáttal, amikor megszüntették a takarítást, amikor nem jönnek be a rendőrök a házakba, amikor hosszan húzzák-húzzák a szanálást? Hogy ezek után fillérekkel akarják kiszúrni a szemünket? És, hogy mindezek tetejében még ellenünk is uszítják az embereket?

Zavaros ideológiákkal vádolják a Kontúr Egyesületet. Ha Önöknek az emberség zavaros ideológia, akkor igazuk van.

Van, aki önkormányzati lakást kap a magántulajdonáért cserébe. Ez ideig-óráig megoldásnak tűnhet, de mi lesz, ha lejár a határozott idejű szerződés? Határozatlant pedig nem adnak, s ezt kőbánya lakásrendelete nem is teszi lehetővé. Arra mindenképp jó ez a megoldás, hogy ismét ránk mutogathassanak: más kőbányaiaknak miattunk nem jut önkormányzati lakás.

A polgármester úr azt mondta, ha valaki nem fogadja el az az önkormányzat ajánlatát, akkor bizony kisajátítás fog következni.

Mindenkinek jobb lenne, Polgármester úr, ha ezt nem várná meg, mert a kisajátítási törvény bizony nem engedi meg, hogy önkormányzati bérlakást adjanak a tulajdonunkért cserébe!

Maguk csak az időt húzzák, és azt hiszik, mivel mi buták vagyunk, ilyenekkel átverhetnek bennünket, s közben a kerület lakóit ellenünk uszítják, hátha nem bírjuk tovább.